Mi kell a sikeres tanuláshoz?

Hosszabb idő után újra vállaltam magántanítványt, akinél individualizált tanulási technika fejlesztést csinálok. Ez a módszer azt hiszem abban más - talán több, de nem biztos - az egyszerű tanulási technikák oktatásánál, hogy itt a különféle stratégiák, trükkök megismerése nem öncélű (noha azzal sem volna semmi baj), hanem valamilyen egyéb fejlesztési célt szolgál. Így az utóbbi pár hétben többször kerültem abba a helyzetbe, hogy magyarázom és magyarázom, mi kell a sikeres tanuláshoz. Mert ez egyáltalán nem egyértelmű, még azoknak a szakembereknek sem, akik hivatásszerűen ezzel foglalkoznak.

Tehát ebben a tanév eleji első posztomban erről fogok értekezni. Nem szeretnék nagyon belemélyedni a téma kognitív pszichológiai mélységeibe (elvégre ez nem egy tudományos publikáció), így előre is elnézést, ha valakinek felszínes és bulváros lesz a poszt. De azért remélem ők is elhiszik, hogy annak, amit írok, megvan a tudományos alapja.

Tehát azzal mindenki tisztában van, hogy a tanuláshoz kell egy hely: legyen csendes, világos, lehetőleg asztallal és székkel. Most nem ezekről szeretnék írni. Akit ez érdekel, annak tudom javasolni a feng shui ide vonatkozó elveit. :)

Engem sokkal inkább az érdekel, mivel kell rendelkeznem a fejemben ahhoz, hogy sikeresen tudjak tanulni. Ennek alapvetően három feltétele van: (1) önismeret, (2) tanulási technikák és (3) probléma elemző készség. Vegyük sorra őket!

forrás: literacylearningtutor.com

1. Önismeret
Voltaképpen arról van szó, hogy a tanulási folyamat sikeressége nem választható le arról, hogy ki tanul. Én például sokkal könnyebben tudok úgy tanulni, ha beleélem magam egy szerepbe (erről az államvizsgámra készülve még írtam is egyszer). Más akkor a leghatékonyabb, ha olvas. Én például szeretek hajnalban kelni és tanulni, mert olyankor eredményesebb tudok lenni, de barátaim közül néhányan inkább éjszakai baglyok.
Ezek az apró tapasztalatok elengedhetetlenek ahhoz, hogy sikeresek legyünk a tanulásban. Minél jobban ismerem saját magam, a határaimat, az erősségeimet, annál tudatosabban és hatékonyabban képes vagyok irányítani saját tanulási folyamataimat. Minél kevésbé ismerem önmagam, annál nagyobb a valószínűsége, hogy olyan tanulási technikát választok, amivel a teljesítményemet nem tudom maximalizálni.
Az önismeret kategóriájába tartozik a tanulási stílus feltérképezése is. Nem szeretnék erről most sokat írni, írtam már róla a vizsgaidőszakról szóló cikkekben. Viszont az mindenképpen ide tartozik, hogy fontos ismernem, én milyen csatornákon tudok a leghatékonyabban tanulni (vizuális, kinesztetikus vagy auditív, esetleg olfaktorikus vagyok), milyen típusú feladatokat kedvelek (nagy folyamat vagy kicsi lépés), hogyan hozok döntést...és a sort még folytathatnám.

Akár a spájz, a tanulási technikák is jó, ha ott vannak a "polcon"
forrás: otthonokesmegoldasok.hu

2. Tanulási technikák
A tanulási technikák voltaképpen olyanok, mint a krumpli és a liszt a spájzban: sokmindenre használhatóak, ha a helyzet úgy hozza. Azaz kontextus és tartalom független építő kövek, amelyekből már egy komplexebb stratégia felépíthető.
Ilyen tanulási technika a gondolattérkép készítés, különféle mnemotechnikák, jegyzetelési technikák.
Érdemes ezekből minél többet ismerni. Hogy miért? Ha nagyon leegyszerűsítem a dolgot azért, mert
ha minél többféle alapanyag lapul a spájzban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy váratlan vendégek esetén valami igazán jót tudunk letenni az asztalra. Lefordítva: minél többféle technikát és trükköt ismersz, annál nagyobb a valószínűsége, hogy tanulási helyzetben meg tudod állni a helyed.

3. Probléma elemzési készség
Na itt álljunk meg egy kicsit, mert ha én nem gyógypedagógus lennék, akkor nem érteném, hogy ez mégis hogy kapcsolódik ide! Az agyunk számára minden tanulási helyzet egy problémahelyzetként értelmeződik. Azaz miközben mi lelkesen ismételgetjük Radnóti Nem tudhatom versének sorait, az agyunk igyekszik megküzdeni azzal a problémával, hogy nem tudja megjegyezni szóról szóra a szöveget, pedig szükséges.

forrás: blog.mindomo.com

Ahhoz, hogy jó megoldási stratégiát válasszunk a problémához (tanuláshoz), ahhoz mindenek előtt meg kell értenünk a problémát magát. Ez bizonyos helyzetekben könnyű, mint amilyen a verstanulás (tudnom kell, most nem tudom, tehát meg kell tanulom, megoldás: mnemotechnika.) Más helyzetekben azonban nem ennyire egyszer, jellemzőek ezek az összetettebb, nyitott végű tanulási helyzetek, mint amilyen egy szakdolgozat megírása, projektfeladat vagy éppen esszé írása.
Érdemes azt is világosan látnunk, hogy mennyire nehéz egy feladat, és ennek megfelelően milyen megoldást/output-ot vár el tőlünk.
Érthető tehát, hogy aki rosszul értelmez egy probléma (tanulási) helyzetet, az törvényszerűen rossz megoldási stratégiát választ hozzá, ebből kifolyólag az eredmény is rossz lesz, de minimum gyengébb, mint amit ki tudott volna hozni magából.
Végezetül még egy dolgot szeretnék hangsőlyozni: nem véletlenül írtam készséget, és nem pedig képességet. Mint minden készség, ez is fejleszthető. Például azzal, ha a gyerekeket, fiatalokat megkérdezzük a feladatról a megoldás előtt és után a következőkről:

• Mennyire lesz/volt neki nehéz?
• Mennyi ideig fog tartani a megoldás?
• Mit fog csinálni?
• Szerinte hogyan fog kinézni a végeredmény? (Persze ha a kérdésnek értelme van, ez feladatfüggő.)

Hogyan lesz ebből a három területből sikeres tanulás? Nézzük a képletet:
ÖNISMERET + TANULÁSI TECHNIKA + PROBLÉMA ELEMZÉS
Ha mindhárom területtel kellő kompetenciával bírunk, akkor eredményképpen olyan tanulókká válhatunk, aki tudja hogyan és milyen módszerekkel tud jól tanulni, gyorsan átlátja az előtte álló feladatokat és képes azokra érvényes és hatékony egyedi megoldást felépíteni. Jól hangzik, nem!?