Érvelés a feleletben

Egyre gyakoribbak az olyan tételek, amikor a tanulónak valamit be kell bizonyítania, össze kell hasonlítania vagy éppen meg kell cáfolnia. Emlékszem, kamaszkorom egyik borozgatásakor a következő feladatot kaptam: vázold fel, hogyan hatnak a katicabogarak az augusztus 20-i tűzijátékra. A dolog persze csak egy kocsmai vicc volt, de a kétszintű érettségi vagy éppen egy nyelvvizsga szóbelijén már a legtöbb helyen kérnek érvelést. A felsőoktatásban pedig jó pont, ha a hallgatónak önálló gondolatai vannak, esetleg két jelenség közötti összefüggést értelmes, kerek érvek mentén képes bizonyítani. Sok beszédnek is sok az alja, az érvelés művészetét legalább alapfokon mindenkinek érdemes elsajátítani.

0. Kérdés: Mi az az érv? Mitől érv az érv?

Mint vitatréner ezt a kérdést sokszor fel szoktam tenni az embereknek, a válaszok pedig megdöbbentően hasonlóak kortól, nemtől és iskolai végzettségtől függetlenül: érv az, amivel meggyőzöm a másikat az igazamról. Aztán olyan szavak szoktak még felbukkanni, mint manipuláció. Ilyenkor általában aztán egy pisztolyt formálok a kezemből, odanyomom valaki homlokának és azt mondom: "Szerintem az iskolai egyenruhát be kellene vezetni, értve vagyok!" Ez is egy fajta meggyőzés, noha nem érv. Vagy a kenőpénz is meggyőzés, még sem biztos, hogy ezzel kellene elkápráztatnunk vizsgáztatóinkat. :)

A funkcionális megközelítés helyett  (mi az érv célja?) én inkább egy tartalmi megközelítést javaslok: mit kell tartalmaznia egy érvnek?

Toulmin modellje  azt mondja, hogy egy érvnek három tartalmi eleme van, (1) egy állítás, (2) egy magyarázat és (3) egy indoklás.

A hármas rendszert sajnos nem tudom szebben megfogalmazni, mint a DIA munkatársai:

"Állítás: az a kijelentés, amit a vitázó el akar fogadtatni hallgatóságával. Például az a kijelentés, hogy a vegetáriánusok egészségesebbek, állításként merülhet fel egy olyan vitában, amelynek témája az, hogy a vegetarianizmus jobb, mint a húsevő étrend.

Magyarázat: olyan további információk, amelyekkel a vitázó a közönséget próbálja megnyerni állítása támogatására, szavak, amelyek a „mert…” kötőszót követik és az állítást támogatják. Egy egyszerű kijelentés akkor tekinthető érvnek, ha okfejtéssel is kiegészítjük, ami az állítást alátámasztja. Egy puszta kijelentés önmagában nem hordozza egy valódi érv meggyőző-erejét. Az előző példánknál maradva: azon állításunkat, miszerint a vegetáriánusok egészségesebbek azzal az indoklással egészíthetjük, ki, hogy egészségesebbek, mert a zöldségek fogyasztásával több vitamint juttatnak a szervezetükbe.

Indoklás: az érvelés egy harmadik nagyon fontos eleme, melyről azonban gyakran elfeledkezünk. Az állítást támogató magyarázatot érdemes logikusan összekötni az állítással. Az indoklás olyan feltételezés vagy logikai kapcsolat, amely a magyarázatot az állításhoz köti. Előző példánknál maradva az az indoklás, hogy a vitaminoktól egészségesebbek leszünk, logikai kapocsként szolgálhat a magyarázat (a vegetáriánusok több vitamint esznek) és az állítás (a vegetáriánusok egészségesebbek) közt. Összefoglalva tehát Toulmin modellje szerint teljes érvnek tekintjük azt a kijelentést, amely állítást, magyarázatot és indoklást is tartalmaz." (Galambos R. és mtsai. 2010) Amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom az idézett könyvet, akik magyar nyelvű irodalmat keresnek az érveléshez, mert bár a könyv a formális vitáról szól, sok hasznos dolgot lehet benne olvasni, találni, amik egyáltalán nem csak a formális vita világában alkalmazhatóak.

1. Kérdés: Milyen érvek léteznek?

1. Deduktív érvelés: ez esetben a nagyból, az általánosból vezetjük le az álláspontunkat. Pl.: A fogyatékos embereknek is joguk van a családalapításra. (állítás). A családhoz való jog egy egyetemes emberi jog, amelyet semmilyen körülmények között sem szabad megsérteni. (általános elv) A fogyatékos személyek családalapításának korlátozása megsérti emberi jogaikat. (magyarázat)

2. Induktív érvelés. Ez esetben egyedi példákon keresztül jutunk el az általános elvig. Előző példánknál maradva: Az államnak nagyobb figyelmet kellene fordítania a fogyatékos személyek polgári jogaira. (állítás) A választásokon például nem figyelnek oda, hogy több szavazókerület is megközelíthetetlen kerekesszékkel. (magyarázat) Az alábbi példa is jól mutatja, hogy az állam nem fordít elég figyelmet arra, hogy minden állampolgár egyformán élhessen jogaival. (indoklás)

3. Ok-okozati viszony bemutatása. Ebben az esetben az érv arra épül, hogy két jelenség közötti ok-okozati viszonyt térképez fel. Pl.: Minden iskolában kötelezővé kellene tenni a tanulási technikák oktatását. (állítás) Az Példa Pál Általános Iskolában öt éve kötelező tantárgy, és az eredmények szerint szignifikánsan emelkedett a tanulók teljesítménye. (magyarázat) Látható tehát, hogy a tanulási teljesítmény és a tanulási technikák oktatása összefügg. (indoklás)

4. Analogikus érvelés esetében két jelenséget hasonlítunk össze. A logikája egyszerű: ha egyik esetben így van, akkor a másikban is. Pl.: A tanulási technikák oktatása várhatóan pozitív hatással van a tanulók iskolai teljesítményére. (állítás) Ahogyan a rajzoktatásban is, az eszközhasználat oktatása növeli a képek esztétikai értékét, úgy a tanulási technikák oktatási is segíti a tanulókat az eredményesebb tanulásban. (analógia)

5. Jelenségekre való hivatkozáskor mérhető, látható, tapintható jelenségekkel támasztjuk alá állításunkat. Pl.: A tanulási technika oktatása tanulási motiváció növekedéssel jár. (állítás) A kutatók a vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a tanulók több időt töltöttek a kísérlet végén tanulással, szívesebben oldottak meg feladatokat és gyakrabban számoltak be arról, hogy a tanulás számukra örömet okoz. (indoklás) A diákok beszámolói alapján kijelenthető, hogy a tanulási technikák oktatása következtében növekedett tanulási motivációjuk.

6. Tekintélyre való hivatkozás során állításunkat valamilyen szaktekintélyre vagy a témában jártas szervezetre, intézményre alapozva támasztjuk alá. Pl: A jól és gyengén teljesítő tanulók között nem az intelligenciájukban, hanem a tanulási stratégiák alkalmazásában van a különbség. (állítás) UNESCO 2006-ben publikált éves jelentésében megjelent nemzetközi tanulmány 25 ország tanulóit megvizsgálva jutott erre a következtetésre.

(Forrás: Dilemma, Disputa, Demokrácia - az érvelés művészete, szerk: Galambos Rita és mtsai., Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, 2010.)

2. Kérdés: Mik azok, amelyek érvnek látszanak, de nem azok?

Mert ilyenek is vannak. Ezeket érdemes elkerülni, mert könnyen téves következtetést vonhatunk le! 

1. Önmagával való indoklás: pl.: Pista mindig igazat mond, mert ő sosem hazudik. Az igazat mond és a sosem hazudik gyakorlatilag ugyan azt jelenti, semmi olyan nem hangzott el, amely valóban alá is támasztaná az állítást.

2. Körkörös definíciók: egy kicsit hasonló, mint az előző, bár itt kifejezetten a definiált fogalmakról van szó. Pl: Az Emberi Jogok Nyilatkozata egy olyan dokumentum, amely az emberi jogokat rögzíti. Erre mondanám én azt, hogy kössz, erre magamtól sosem jöttem volna rá! :)

3. Kirakatérvelés: szerintem egyike a leggyakoribb érvelési hibáknak. A lényege, hogy valami olyanról beszélünk, amit senki sem mondott. Általában tipikusan így kezdődnek: ...persze erre mondhatnánk azt hogy, a ENSZ működése inkább formális semmint effektív (senki sem állította ezt, sehol sincs leírva), mégis ezt a formális működést is fontosnak kell tekinteni!

4. Füstölt hering - avagy a figyelem elterelése a lényegről: Hadd meséljek el egy sztorit. Szenzoros-integrációs terápia óra (most hagyjuk, hogy mi ez), a tanár tüneteket mond, nekünk pedig meg kell tippelni, mi és hol lehet a probléma.

Tanár: amit látsz, hogy a gyerek nem akar beülni a hintába. Mit gondolsz, mi állhat a háttérben?

Hallgató: lehet, hogy egyszer kiesett a hintából, és most fél. Olyan silányak mostanában ezek a hinták, emlékszem, régen minden hintán volt egy lánc, most meg alig látni.

A érvelés akár lehetne igaz is, de ebben a helyzetben egy klasszikus füstölt heringgel van dolgunk, mert éppen a lényegről tereli el a témát. (Az elnevezés a füstölt hering szagától ered - állítólag.)

5. Személyeskedés, azaz ad hominem támadás: ilyenkor valójában nem a szöveg vagy mások mondanivalójára, hanem a személyére koncentrálunk. Pl.: szerintem Freud péniszirigység elmélete nem igaz, Freud köztudottan nagy nőgyűlölő volt, nem csoda, hogy azt gondolta, a nők irigyelik a férfiakat. Egy állítás valóságtartalma önmagában nem attól függ, hogy ki mondja.

6. Többségre hivatkozás: szintén előszeretettel alkalmazott módszer, hisz mindenki tudja, hogy...mondjuk a Föld lapos.

7. Megalapozatlan következtetés: pl.: Szerintem a piros autósok sokkal agresszívabbak, mint a többiek. Tegnap is láttam elszáguldozni kettőt a Rákóczi úton. Ez esetben túl kevés az elemszám ahhoz, hogy az ok-okozati viszonyt fel lehessen állítani.

8. Non sequitur, azaz nem következik: amikor egyik állítás a másikból nem következik. Petőfi Sándor bejárta egész Magyarországot, biztos sokat szeretett túrázni. Az, hogy Petőfi sokat utazott életében, nem feltétlenül jelenti azt, hogy azért, mert szeretett volna túrázni.

9. Hamis ok: mivel az ok és okozat bizonyítása általában nem egyszerű, hamis okok sok formában előfordulhatnak. Néha az emberek az állítják, hogy mivel egy adott dolog előbb következett be, ezért az oka egy másik dolognak, ami időben utána következett. Például: A települést azért öntötte el az ár, mert a polgármester mindenkit megnyugtatott, hogy nem kell védekezni, miközben kiderül, hogy sok korábbi hibás döntés eredménye volt a feltartóztathatatlan áradás.

(Forrás: Dilemma, Disputa, Demokrácia - az érvelés művészete, szerk: Galambos Rita és mtsai., Demokratikus Ifjúságért Alapítvány, 2010.)

3. Kérdés: Mi az, amit sose csinálj, ha érvelsz egy feleletben?

• Ne akarj az érzelmekre hatni! Az érvelés a logika asztala, nem az érzelmeké. Valami, csak azért, mert érzelmeket vált ki, még nem feltétlenül igaz is. Ráadásul a végső cél, hogy a tanár a tudásod után egy relatíve objektív értékelést adjon, nem pedig, hogy az érzelmei elragadtassák!
• Sose felejtsd el, hogy az éremnek két oldala van! Nincs abszolút igazság, és senki sem rendelkezik a bölcsek kövével. Azaz ne lepődj meg, ha az érveidet a tanár (vagy bárki más) megcáfolja. Fogadd el, hogy léteznek logikus érvek a másik oldalon is. Ilyenkor ne ess pánikba, hanem találj más érveket is az álláspontod mellett. (Na innentől kezdődik a vita, már persze jó értelemben!)
• Ne kezdj veszekedést, csak vitát! Ne emeld fel a hangod, és ne kezdj el kiabálni, mert az a veszekedés. Hanem érvelj, mert az a vita. A vita előre visz, a vitából tanulni lehet, a veszekedés, beolvasás, kioktatás, kérkedés, nagyképű érvelés csak arra jó, hogy magadra haragítsd a tanárod. Tudd, meddig mehetsz el.
• Ne engedd, hogy az előítéleteid vezessenek! Ha érvelsz, félre kell tenned őket, mert nem visznek előre. A legtöbb előítélet nehezen védhető logikus érvekkel (az előítéletes emberek ezért sem nagyon szeretnek/tudnak ezekről a témákról vitázni), így könnyen tévútra mehetsz.
• Sose helyettesíts bizonyítékot poénnal! A vicc, szatíra, poén jól mutat egy bevezetőben, de ha már érvelsz, akkor ott csak logikus bizonyítékoknak van helye.

Ezek az érvelés legfontosabb szabályai, amelyek nem csak a szóbelin, de egy érvelő esszé írásakor is jól jöhetnek (tudtommal most már szerencsére ilyen is van az érettségin.) Szóval, érvelésre fel!

Irodalom:

Galambos Rita és mtsai. (szerk.) 2010: Dilemma, Disputa, Demokrácia - a vitázás művészete, Demokratikus Ifjúságért Alapítvány Budapest. www.i-dia.org