2011. december 14., szerda

Felkészülés a vizsgaidőszakra V. - a tanulási stílus jelentősége

Egy kissé megkésett ez a bejegyzés, de szerencsére "csak" az utolsó szorgalmi héten járunk, tehát a nagy megpróbáltatások előtt jut el ez is hozzátok. Mielőtt belevetném magam a témába, azért had mondjam el, mennyire jól esett, hogy a hiányzó bejegyzés ellenére kétnaponta meg-meg látogattátok a blogot (gondolom újabb hasznos bejegyzéseket keresve), ezek szerint van a Speckopednek létjogosultsága. De legyen elég az érzelmességből, jöjjön a lényeg!

Had meséljek el egy történetet. Egy ismerősömmel elmentünk egy Quimby koncertre a MüPába. Tudjátok, diákigazolvánnyal a legfelső karzatra, állójeggyel 300 ft-ért. Mivel kissé későn mentünk fel, ezért nem jutott hely a korlátnál, így leültünk. A koncertből alig láttunk valamit, viszont minden hangot kiválóan. Az ismerősöm nagyon jól szórakozott, élvezte a zenét, a hangulatot még akkor is, amikor nem tudta a dalok szövegét. Én azonban unatkoztam annak ellenére, hogy a koncert jó volt. S bár nem számítok különösen nagy Quimby rajongónak, azért ezen meglepődtem. Miért unom magam egy koncerten?! Innentől kezdve már nem is a zenére figyeltem, hanem arra, miért unatkozom ennyire. Végül - nem sokkal a koncert előtt - megfogalmaztam magamban a választ: mert pusztán a hang nem elég. Látnom is kell!

Azért meséltem el nektek ezt a történetet, mert jól tükrözi, miért nem mindegy, hogy az információkat milyen csatornán kapjuk. Számomra azért volt unalmas egy izgalmas koncert, mert hallás alapján minőségileg és mennyiségileg is kevesebb információt tudok feldoglozni, mintha a látásomon vagy tapintásomon keresztül. Ugyan az a koncert lehet nagyon unalmas, érdekes, de akár katartikus is annak függvényében, hogy látjuk, halljuk vagy részt veszünk benne (pl.: kimehetünk a színpadra). Éppen ez a helyzet a tanulással is: annak függvényében, hogy milyan csatornákon kapjuk az információkat, nagyon eltérő teljesítménnyel jegyezzük meg őket. Természetesen minden ember esetében más és más csatorna a domináns, és ezt nevezzük tanulási stílusnak.

Fontos tehát tudnod, neked milyen a tanulási stílusod, mert ezen a csatornán keresztül fogsz a legeredményesebben tanulni. Természetesen sok féle felosztás létezik, a szerint, hogy a különféle kutatók éppen milyen szempontokat vizsgáltak. Nézzük ebből néhányat.

1. Társas szempont.
a) Egyedül. Azt hiszem ezt nem kell különösebben magyarázni. Ha ilyennek gondolod magad, akkor eszedbe ne jusson szólni a haveroknak egy-egy zh előtt!
b) Társas. Ez is elég egyértelmű. Van, aki másokkal tud a legjobban tanulni. Érdemes ezt kihasználni, tehát ha ilyen embernek ismered magad, akkor lehet a tanulás egy közösségi esemény!

2. Irányítás módja
a) Szukcesszív. Az ilyen tanulási stílussal megáldott ember az apró lépések embere. Nem összetett, nagy és komplex feladatokban erős. Ha ilyennek érzed magad, akkor érdemes fejben és/vagy írásban a nagyobb feladatokat kisebb egységbe szervezni. Ez egy kisebb önbecsapás, de hasznos, ha így jobb tudsz lenni!
b) Szimultán. Éppen ellenkezője a szukcesszívnek, tehát az ilyen típusú ember a nagy, bonyolult és komplex feladatokat kedveli. Aki ilyennek érzi magát, az a zh helyett válasszon inkább beadandót vagy projekt feladatot, már ha teheti.

3. Feladatmegoldás módja
a) Reflektív. Az ilyen emberek szeretik a válaszaikat alaposan végiggondolni, megfontolni, ők, a fontolva haladók. Aki ilyen embernek ismeri magát, figyeljen oda, hogy egy ponton túl már nem éri meg tovább gondolkozni, hanem döntést kell hozni! Ügyeljen a határidőkre.
b) Impulzív. Az ilyen emberek az előbbi tökéletes ellentéte, ők a hamariak, akik gyorsan és könnyen hoznak meg döntéseket, választanak témát...stb. Hátránya, hogy könnyen átcsaphatnak felületességbe és meggondolatlanságba. Ezért mindig figyelmeztessék magukat, hogy azért a dolgokat olykor át kell gondolni. Mivel én is ilyen típus vagyok, ezért elárulom az én trükköm: sokáig hordtam egy cetlit a táskámban a következő felirattal: Az első válaszod legyen mindig "Ezt meg kell még gondolnom"!

4. Érzékelési modalitás szerint
Talán ez a legközismertebb felosztás.
a) Auditív. Az ilyen emberek a legkönnyebben a hallott információt jegyzik meg. Ők azok, akik nagyon szeretnek telefonálni. Az ilyen emberek jobb, ha odafigyelnek az órán (sajnos a legtöbb órán leginkább ez a csatorna dominál), mert onnan sokat képesek megjegyezni. Egy másik trükk lehet a tananyag felmondása mondjuk mp3 lejátszóra (ilyet ma már minden kütyü tud, azt hiszem) és újbóli meghallgatása mondjuk villamoson, buszon utazva vagy akár otthon.
b) Vizuális. Ők azok, akik képekben, grafikonokban és ábrákban a legerősebbek. Nem feltétlenül emlékeznek egy-egy információra, de azt mindig tudják, a könyv melyik oldalán volt, milyen képek voltak körülötte! Nekik javasolt a sokszínű kihúzó használata, gondolattérképek, infografikák készítése.
c) Takitlis-kinesztetus. Ahogy egy ismerősöm mondta volt, ők az eladók rémei, a "tapizós vásárlók"! Az ilyen emereknek a tapintásuk a kifinomult. A tanulásban akkor a legsikeresebbek, ha abban részt vehetnek, átélhetik és eljátszhatják. Én például gyakran úgy tanulok, hogy szerepet játszom, úgy csinálok, mintha tanár lennék és tanítanék. A szerep átélésével együtt jár az is, hogy a "letanított" anyagot meg is tanulom. A szerepjátékon túl nekik is nagy segítség lehet a gondolattérkép, az inforgrafikák és a társas környezet a tanulásban.

Természetesen ezek nem merev kategóriák, a valóság mindig színesebb. Optimális esetben minden csatornánkon, és minden feladathelyzetben és formában képesek vagyunk az információfeldolgozásra. A tanulási stílusunk valójában inkább arról szól, milyen formában és környezetben tudjuk ezt a leghatékonyabban megtenni. Tehát az egyes kategóriák nem zárják ki egymást!

Oktató film a tanulási stílusokról angolul:



Inforgrafika a tanulási stílusokról angolul:

Néhány oldal, ahol megtudhatod, hogy milyen a Te tanulási stílusod:
Felvi.hu - ehhez sajnos regisztrálni kell, de több izgalmas teszt is kitölthető, a teljesség igánye nélkül: tanulási szorongás, pályamotivásió...stb.
Buczkóné Pásztor Melinda oldala - ez kevésbbé igazán online, de a lényeg ott van!
 Gyarmathy Éva honlapja - itt doc fájlok formájában található meg, több változat is.
 Katona Nóra oldala:
Kiss László leírás és teszt - kicsit tudományosabb

Angol nyelvű oldalak:
Learning Styles Online
 2 perces teszt
Index of Learning Style
 Leatning Styles - több is, mint teszt, oktató anyagok is vannak benne

Ha találsz te is valamilyen érdekes vagy hasznos tesztet, ami tanulási stílushoz kapcsolódik, akkor kérlek, tedd közkinccsé komment formájában! Jó tanulást!

2011. november 28., hétfő

Kitérő, avagy van, amiről beszélni kell!

Ebben a bejegyzésemben kitérőt teszek az eddigi irányhoz képest, nem fogok ma semmilyen tanulást segítő technikát vagy strégiát bemutatni. E helyett egy olyan témát választottam, ami a héten mélységesen felháborított egyrészt mint állampolgárt, másrészt mint gyógypedagógust, ez pedig Lázár János képviselő módosító javaslata volt közoktatási (nekem már csak az marad) törvényhez. Már most szeretném előre bocsátani, hogy nem politikai véleményemet szeretném közzé tenni (bár az is van), hanem szakmai alapon szeretnék rávilágítani, hogy miért káros egy ilyen kezdeményezés, milyen téves érvek és tévhitek kerülnek ebbe a vitába, és szeretném őket szakmai alapon megcáfolni! Ha mindez sikerült, akkor szeretnélek meginvitálni Benneteket december 2-ra a Kossuth térre, hogy együtt álljunk ki a halmozottan fogyatékos tanulók jogaiért.

De kik a halmozottan fogyatékos személyek? Olyan emberek, akiknek kettő vagy akár még több területen mutatnak fejlődési rendellenességeket, mint pl.: mozgás, intellektus, látás, hallás, beszéd. Ők azok a gyerekek, akik sokáig nem jutottak oktatáshoz, mivel még a rendszerváltást követően is a közoktatási törvény felmentette őket a tankötelezettség alól. Hosszas egyeztetést és lobbit követően megszűnt a "képezhetetlen" kategória, és sikerült elérni, hogy a halmozottan fogyatékos gyerekekre is vontakozzon a tankötelezettség érvénye. Ez azért volt különösen fontos, mert e nélkül az államot senki és semmi sem kötelezte arra, hogy megszervezze és megoldja ezeknek a gyerekeknek az ellátását. Természetesen az ő esetükben az oktatás mást jelent, mint a hétköznapokban. Itt nem az egyszeregyet tanulják a gyerekek, hanem ellátni önmagukat, beszélni, olyan alaptevékenységeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy minél nagyobb önállóságot elérjenek.

A TASZ filmje a halmozottan fogyatékos gyerekekról:


Nézzük sorban az eseményeket. Lázár János parlamenti képviselő benyújtott egy módosító indítványt, amely sok egyéb mellett modosítaná a készülő új törvény 15 paragrafusának (3) bekezdését a következő módon:
"(...) a szakértői bizottság fejlesztő foglalkozások heti óraszámára vonatkoz ó javaslatának figyelembe vételével kell megszervezni". Ebből a megfogalmazásból kikerült tehát az eredetiben szereplő min. heti 20 órás kikötés. A javaslat indoklása, hogy a "szakemberek dönthessenek az adott fogyatékosság alapján a gyermek terhelhetőségéről."

Ez a javaslat aztán életre kelt, és rövid időn belül elkezdte hallatni a hangját a TASZ és sokan mások, akik fogyatékos személyekkel foglalkoznak. E közben megjelentek olyan írások is, amelyek a kezdeményezést támogatják. Az egyik ilyen az Alternativity blog egy - név nélküli - szerzője, aki a következő érvek mentén tartja elfogadhatónak Lázár János kezdeményezését:
1. A magyar közoktatás alacsony színvonalú.
2. Nincs elég pénz az oktatásra.
3. Ezért nincs elég pénz arra, hogy mindenkinek biztosítsuk az oktatást, "valaki be kell áldozni!"
4. A halmozottan fogyatékos gyerekek oktatása olyan "luxus", amelyek csak a nyugati, jóléti demokráciák engedhetnek meg meguknak.
Ezeken felül a bejegyzés írója megjegyzi, hogy "a TASZ és az értelmiség álmodozása", emberi jogokra való hivatkozása "nem ide [értsd Magyarországra] való"!

Alapvetően nem foglalkoznék az ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekkel, de két okom van, amiért fontosnak tartom erről beszélni. Először is azt gyanítom, hogy a cíkk írója nem egy ember véleményét képviseli, sokat bedőlnek az efféle érvelésnek. Másodszor jól mutatja a példa számomra, hogy egy szakmailag átgondolatlan kezdeményezés (akár a legjobb szándékkal) hogyan válhat a radikális, emberi jogokkal ellentétes társadalmi csoportok eszközeivé.

És akkor most jöjjenek a cáfolatok!

1. ...hogy a szakemberek dönthessenek.
Eddig is ők döntöttek a gyerekek terhelhetőségéről. De nem csak a halmozottan fogyatékos gyerekek intézményeiben, hanem mindenhol. A tanító néni dönt arról, hogy a kis elsősöket meddig lehet terhelni és mikor kell pihenőt tartani, ő határozza meg azt is, mennyi időt szükséges szánni a tananyag elsajításához, sőt, az új törvény elfogadásáig még azt is ő döntötte el, hogy mit és milyen formában tanít, épp a gyerekek igényeihez való alkalmazkodás céljából. Csakhogy ennek semmi köze nincs a kötelező óraszámhoz! A pedagógusok, gyógypedagógusok feladata, hogy heti húsz, negyven vagy akár százhatvannyolc órát úgy építsenek fel, dolgozzanak ki, hogy kihívás legyen a gyerek számára, de nem elérhetetlen.

2. A kikerült kötelező óraszám ellenőrizhetetlenné teszi a törvén betartását.
Ez a TASZ érvelésének egyik központi eleme, és nagyon egyet tudok vele érteni. A homályos, objektíven nem meghatározott törvényi keretet nem lehet ellenőrizni. Ki mondja meg, mit jelent a "megszervezés" ebben az esetben? Mit jelent a szövegben hogy "a szakértői bizottság által javasolt órakeret figyelembe vételével"? Hol van a határ a figyelembe venni és a nem figyelembe venni között? Mennyire térhet el a bizottság javaslatától a hivatal a megszervezéskor? Kinek kell ezt ellenőrizni? Félreértés ne essék, ezek fontos és komoly kérdések, amiket nem lehet megkerülni! A heti húsz is igen kevésnek tűnik, de átláthatóbb keretet teremt azáltal, hogy objektív módon igyekszik meghatározni a minimális szolgáltatás mértékét!

De térjünk át az Alternativity érvelésére és annak hibáira.
1. Nincs elég pénz mindenki oktatására, ezért "valakiket be kell áldozni", s ennek a halmozottan fogyatékos tanulóknak kell lenniük!
Először is fontos megállapítani, hogy mindösszesen 1500-3500 halmozottan fogyatékos tanulót érint, a közoktatás 1 673 000 tanulói népességében (ebben nincs benne kb. 210 ezer fős felsőoktatás). Figyelembe véve azonban azt, hogy a halmozottan fogyatékos tanulók a finanszírozásban háromszoros normatívát jelentenek, tekinthetjük úgy, hogy 3 x 3500, tehát valójában a finanszírozás szempontjából 10500 tanulóról beszélünk. Ha kiszámoljuk, akkor kiderül, hogy még így is csak a 0,6 %-ról van szó (eredeti számokban, tehát 3500-zal számolva 0,2 %-a). Ebből az következik, hogy a javaslattal "megtakaríthatjuk" az oktatási költségek 0,6 %-át!
Tehát nem állíthatjuk azt, hogy a halmozottan fogyatékos tanulók oktatása luxus, amit az ország nem engedhet meg magának, hiszen az így is eltörpül az oktatási költséghez képest, amelyek az állami költségvetésnek így is csupán az 5 %-át teszik ki.
Ráadásul a "be kell áldozni" gondolata nagyon veszélyes. Méghozzá azért, mert nincs igazán éles határ e között és politikai radikalizmus között. Mert ha az ország helyzetére hivatkozva eltekinthetünk a halmozottan fogyatékos tanulók emberi és állampolgári jogairól, akkor nincs akadálya annak, hogy mások esetében is megtegyük azt. Oktatáshoz való jog csak egy van, ha attól megfosztható bárki, akkor megfosztható vagy Te is!

2. A halmozottan fogyatékos tanulók oktatása luxus, amit csak a jóléti államok engedhetnek meg.
Az EU tagállamok államadóssága
Az általában jólétinek tekintett nyugat-európai országok többsége ma éppúgy válsággal küzd, mind a közép-európai társaik, sőt! Olaszország államadóssága 120 % körül mozog, Írország tavaly kért segítséget az EU-tól, Spanyolország komoly megszorítások elé néz. 
Ezek az országok nem azért szervezik meg a halmozottan fogyatékos tanulók ellátását, mert nincs már hová költeniük a pénzüket (ha ez igaz volna, nem volnának ekkora bajban sokan közülük most), hanem azért, mert elkötelezettek a fogyatékos személyek állampolgári és emberi jogai mellett, másrészt mert tudják, hogy ellátni mindig olcsóbb, mint eltartani!
Mert még ha képesek is volnánk (és akarnánk is) megtakarítani bármennyit a halmozottan fogyatékos tanulók oktatásán, akkor is elfeledkezik a cikk írója arról, hogy valakinek el kell látnia ezeket a gyerekeket (felnőtteket), és ha ezt nem az állam teszi, akkor kénytelen a szülő, praktikusan az anya. Ez azzal jár együtt, hogy az anya kiesik a munkaerőpiacról. Az államnak ekkor valóban nem kell pénzt költenie a halmozottan fogyatékos tanuló oktatására, de elég sok pénzt kell fordítania szociális kiadások formájában a család eltartására. Ezzel a helyzettel senki sem lehet elégedett. Egyrészt az anyát odaláncolja a fogyatékos gyermekéhez, kiesik a munkából, gyakorlatilag depriválódik. Ennek következtében ezek a családok jellemzően a létminimum alatt élnek. Tehát amit megspórolnánk az oktatási költségeken, annak sokszorosát veszítjük a munkából kieső szülő eltartásán és a további szociális kiadásokon.

Egy valamiben azonban egyet értek a cikk szerzőjével: a magyar közoktatás alacsony színvonalú. Bár a magam részéről szekptikus vagyok abban, hogy valóban attól fog emelkedni a rendszer teljesítménye, ha implicite számonkérhetetlenné tesszük a halmozottan fogyatékos tanulók oktatását. Sőt, azt gondolom, hogy éppen az mutatja egy oktatási rendszer magas színvonalát, képes-e a különféle képességekkel, kultúrális háttérrel (néhány országban anyanyelvvel) érkező diákoknak az igényeik és szükségleteik szerinti legjobbat adni, és ebbe bele tartoznak a halmozottan fogyatékos tanulók is.

 Itt tartunk tehát most. És akkor bízom benne, hogy ezzel a bejegyzéssel sikerült néhány közkedvelt tévhitet és mentális ködöt eloszlatnom. Mert bízom benne, hogy az ilyen és ehhez hasonló párbeszédek és érvek mentén egyszer eljutunk oda, hogy sem egy politikusnak, sem egy nevét nem vállaló bloggernek nem jut eszébe soha többé olyan, hogy megkérdőjelezze bárki oktatáshoz való jogát.

Végezetül szeretnék mindenkit buzdítani, hogy gyertek el december 2-án, 15:00 órára a Kossuth térre, hogy kifejezzük, mindenkinek joga van az oktatáshoz! A esemény a facebookon is elérhető, itt: https://www.facebook.com/event.php?eid=265960673452344





2011. november 21., hétfő

Felkészülés a vizsgaidőszakra IV. - a magolás

A múlt héten találkoztam egy kedves orvostanhallgató barátommal, aki elmesélte, mennyire szereti olvasni a blogot, de nem sok olyan tanulási technikát látott eddig rajta (benne, nem is tudom, mit kellene használnom), amit ő is használni tud. Álljon tehát itt néhány mnemotechnika, amely a dolgok megjegyzését segíti, magyarán valamivel könnyebben lehet velük magolni.
Azért persze szeretném már most leszögezni, hogy ezek sem specifikusan orvostanhallgatóknak készültek, és nem lehet megúszni velük a sok órát, amit az anatómia és sejtbiológia könyvvel kell eltölteni!

Forrás: www.vajma.info


Mielőtt belekezdenék, egy kis kultúrtörténet, mert azért a tanárbácsi kikívánkozik. Én, amikor ezekről tanultam, sosem értettem, miért mnemo- és nem memotechnika. Egy darabig azt gondoltam, hogy elírás, aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, és utánaolvastam. Tehát a szó görög eredetű (ez nem új, mert a memória is az), a múzsák anyjától ered, Mnémoszüné az emlékezés istennője volt. Az elnevezés onnan ered, hogy már az ókori görögök is alkalmazták (szinte ugyan ezen) mnemotechnikákat azért, hogy fejben tartsák a fontosabb dolgokat, mint a szónoklatok szövegét vagy egy-egy verset, történetet. Később ezek a technikák szinte teljes egészében elvesztek, mígnem a modern pszichológiának és pedagógiának köszönhetően újra felfedezték őket.

A legtöbb mnemotechnikai eljárás a következő lépésekből áll:
  1. Információ feldolgozás
  2. Társítás
  3. Ismétlés
  4. Felidézés
1. Információ feldolgozás
Erről már többször esett szó a blogban, de azért röviden. Tehát ahhoz, hogy meg tudd jegyezni bizonyos adatokat, ki kell őket emelned a többi közül. Ez többféle módon is történhet. Kiemelheted egy szövegkiemelővel, készíthetsz gondolattérképet, jegyzetet...stb. A fontos, hogy készíts egy önmagad számára használható rendszert!

2. Társítás
Ez a technika azon alapul, hogy könnyebben vésődnek be az adatok a memóriába, ha azok nem kizárólag egy csatornán érkeznek. Ez azt jelenti, hogy ha csak mondogatod a szavakat (az egyetlen bemeneti csatorna a verbalitás), akkor nehezebb megjegyezni, mintha ezt valamilyen más csatorna (pl.: vizuális, akusztikus...stb.) kíséri. Annak függvényében, hogy mit és mihez társítunk, különféle technikákat különböztetünk meg.

2.1 Verbális módszerek
Azoknak, akik erősen verbálisak, már az is segíthet, ha verbálisan erősítik meg a bemeneti információkat. Ennek is persze több változata ismert.
Mozaikszó alkotás: ha meg kell jegyeznünk mondjuk a "kalapács, kesztyű, permet, béka" szósort, akkor létrehozhatjuk ebből a KaKaPerBé mozaik szót. Ennek előnye, hogy innentől kezdve a négy elem helyett már csak egyet kell megjegyeznünk.
Forrás: www.zaj.hu
Rím alkotás: mindenki ismeri ezt a technikát, csak nem tud róla. Elég ha annyit mondok: "Egy, megérett a meggy. Kettő, csipke bokor vessző." Ennek a technikának nos ez a lényege. Azért működik, mert a rímeket könnyebben megjegyezzük, nem véletlen, hogy verset könnyebb tanulni, mint prózát. Ha a példánál maradunk, akkor a következő rímet faragtam:
"Kalapács a kovácsnak,
Kesztyű a mádámnak,
A permet mérgező,
A béka nagyfejű."
Tudom, hogy nem valami remekmű, de a célnak megfelel!
Mondatba foglalás: egy másik módszer, ha a megtanulandó szavakat mondatba foglaljuk. Én sokáig nem tudtam megjegyezni a hallássérültek  pedagógiája szakirány tudományos nevét (szurdopedagógia). Ezért a következő mondatot alkottam: "A szurdok mélyén nagy a csend." Annyi "csalás" van ebben, hogy nem pusztán mondatba foglaltam, hanem tettem bele egy kis asszociációt is, hiszen a csend összekapcsolható a hallássérüléssel. De akkor álljon itt egy példamondat a szólistánkkal is: "Kalapácsot és kesztyűt vásárolt a lepermetezett béka." Ez van annyira abszurd, hogy megjegyezd!

2.2 Vizuális módszer
Ez a technika igazán azoknak nagy segítség, akik vizuális beállítottságúak és leginkább képekben gondolkoznak.
Memória szoba: a technika lényege, hogy elképzeled magadat egy szobában. A megjegyzendő szavak listáját ebben a szobában kell elhelyezned. Azt olvastam, hogy ez kissé időigényes, mert gyakorolni kell a mentális szoba elképzelését, de a szakik azt mondják, megtérül a befektetett idő.
Tegyük mondjuk a kalapácsot a falra, a kesztyűt a fiókba, a permetet az ajtó mellé és a békát az ablakba. Amikor elő kell hívni a szavakat (értsd: felelsz), akkor már csak el kell őket venni onnan, ahová tetted! Mondom, a technika időigényes.

2.3 Akusztikus módszerek
Ezeknél a módszereknél az információt valamilyen hang erősíti meg.
Zenehallgatás: szerintem inkább a lányok kedvelik ezt (a fiúk nehezen osztják meg a figyelmüket), de állítólag van, akinek működik. Tehát az is segíthet, ha a megjegyzendő sorhoz valamilyen zenét rendelsz és azt hallgatod, amíg tanulsz.
Forrás: sofarportal.hu
Megzenésítés: erről biztosan tudom, hogy működik! Egy ismerősöm lányának egyszer a budapesti kerületek neveit kellett megtanulni, és nem ment másképp, csak úgy, hogy elénekelte őket valami ismert dallamra. A dalt több, mint tíz év után is el tudja énekelni!

2.4 Szaglással
Kevesen tudják, de a legjobban a szagokat jegyezzük meg. Ennek oka, hogy az illatokat feldolgozó agyi központ az orrunkban található, nem kell az ingernek idegpályákon utaznia. Ezért könnyebben tanulunk meg dolgokat, ha közben jellegzetes szagokat szagolunk közben, pl.: parfüm, fűszerek...stb.

2.5 Mozgással
Vannak emberek, akiknek valamiért a mozgás az, ami könnyen segít. Nekik javaslom a következő két technikát.
Mozgás: a megtanulandó szavak listáját egészítsd ki valamilyen mozgással, ami a szavakra jellemző. Pl.: a kalapácsnál kalapálsz, a a kesztyűnél úgy csinálsz, mint aki éppen felveszi a kesztyűt...stb.
Leírás: ezt a módszert akkor javaslom, ha bonyolult kémiai vegyületeket, képleteket kell megtanulnod. A módszer szinte pitiáner, annyira egyszerű, de működik. Vegyél elő egy lapot és ceruzát, és a képletet, reakciót írd le egymás után legalább 10-szer. Ezt követően próbáld meg fejből leírni. Ha nem sikerült, akkor írd le még tízszer. Ezt addig ismételd, amíg nem megy!


3. Ismétlés
Bármilyen mnemotechnikát is választasz, biztos, hogy ismételned kell ahhoz, hogy bevésődjön.

4. Felidézés
Ez maga a vizsgahelyzet, szorgalmas hallgató esetében az azt megelőző 1-12 óra. :)

És akkor a végére még  két stratégia, ami szerintem jól alkalmazható.
1. Szókártyák
Készíts a megtanulandó szavakról szókártyákat, amelyek egyik oldalára a megtanulandó szó, a másikra az idegen kifejezés kerüljön. A kártyák akkorák legyenek, hogy könnyen elférjenek a zsebedben.
Otthon is lehet alkalmazni, de szerintem ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy kihasználhatóvá teszi azt az időt, amit általában nem tanulással töltesz, pl.: utazol haza a buszon. Ilyenkor az egyik zsebedbe helyezd el a kártyákat, húzz egyet és próbáld megmondani a másik oldalát. Igazából mindegy is, hogy melyik oldalt nézed. Ha sikerült, akkor átteheted a másik zsebedbe, ha nem, akkor kerüljön vissza az eredeti zsebbe.
2. Tanuló doboz
Ha úgy tetszik, ez a szókártyák otthoni, advanced verziója. Ugyan olyan kártyákat készítünk, mint a fentebb leírtakban, de most egy min. 3, max. 5 rekeszből álló dobozt is készítünk mellé. Minden kártya az első rekeszben kezd. Kihúzol egyet és megpróbálod megmondani a jelentését. Ha sikerül, akkor a kártya átkerül a második rekeszbe, ha nem, akkor az elsőbe. Ha minden kártya átkerült a másodikba, akkor kezdjük elölről, csak ekkor már a harmadik rekeszbe kerülnek a megtanult szavak kártyái. Ha minden jól megy, akkor előbb utóbb minden szó kiköt az ötödik rekeszben.

Végül néhány általános jó tanács, ha valamit magolnod kell:
- A nagyobb anyagot mindig időben kezd el tanulni, nincs olyan módszer, amellyel egy nap alatt mindent meg tudsz tanulni!
- A nagyobb megtanulandó anyagot érdemes kisebb egységekre bontani, és így megtanulni!
Forrás: harmonet.hu
- A memória függ attól, hogy mennyire vagy kipihent és friss. Figyelj arra, hogy aludj és pihenj. Egy ponton túl már nincs értelme tanulni, mert alacsony hatékonysággal jegyzel meg dolgokat.
- Az agy, mint minden, üzemanyaggal működik, ehhez pedig enni kell. Az energiaital, kávé, fekete tea nem étel!
- A vizsga előtt egy órával már ne tanulj! A tanulással és a memóriával foglalkozó pszichológusok arra jutottak, hogy szignifikánsabb romlik a teljesítmény, ha előtte közvetlenül tanulással foglalkoztak a kísérleti alanyok. A legjobb felidézést akkor produkálták, amikor a tanulást egy órával előtte abbahagyták.

A következő héten pedig a tanulási stílussal foglalkozom, mit jelent a vizuális, audutív...stb. stílusú tanulónak lenni. Addig is jó magolást kívánok!







2011. november 15., kedd

Felkészülés a vizsgaidőszakra III. - tanulás tankönyvből

- A általános pszichológia vizsga anyaga az Atkinson könyv. Az elejétől a végéig. - hangzik el a teremben. A hallgatóság halk morajlásba kezd...
- Na ne már! Ilyen nincs. Ezt nem lehet megtanulni! - mondja egy belevaló csaj a hátsó sorban, elég hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja, de elég halkan ahhoz, hogy csak az oktató ne.
Persze nem kell ettől sem megijedni, mert a tankönyvek "bebiflázásához" is vannak trükkök és praktikák!
Erre is igaz, mint minden tanulási helyzetre, hogy a legrosszabb, amit tehetsz, ha minden terv és stratégia nélkül leülsz és elkezded az első oldallal remélve, hogy egyszer majd eljutsz a végéig. Nézzük tehát, hogyan állj neki a tankönyvek megtanulásának.

Forrás: konyves.blog.hu


Néhány technikai gondolat a tankönyvekről
A tankönyvek könyvek. Ezzel, azt hiszem, nem mondtam újat. Érdemes néhány sajátosságukat figyelembe venni ahhoz, hogy eredményes stratégiát válassz.
Amit meg kell állapítanunk, hogy a tankönyvek általában kerek, szerkesztett szövegeket tartalmaznak. Tehát, bármilyen stratégiát vagy technikát is választasz, figyelj arra, hogy valahol és valamikor, el kell választanod a szükséges információt a szükségtelentől.
A tankönyvek egy része - főként az angolszász tankönyvek - szövegei tagoltak és szintezettek. Tudod, ez a kisbetű-nagybetű, keretes írás...stb.  Nos, ez nem véletlen. A központi szövegrészben találod a legfontosabb információkat, minden más nagy valószínűséggel ezt részletezi, színesíti egy történettel, példával vagy kivétellel.
Gyakori elem egy-egy fejezet végén az összefoglaló. Ezek sem l'art pour l'art készültek, hasznos eszközök, amelyeket érdemes kihasználni.
Néhány tankönyv rendelkezik szószedettel. Ezek a könyv kulcs fogalmai, amelyeket mindenképp érdemes minimálisan értened, olykor tudnod is. Szövegfeldolgozás közben jól jöhet, ha valamit nem értesz. Általában a törzsszövegben dőlttel vagy vastagon szedik azokat a fogalmakat, amelyeket megtalálsz a szószedetben is.

A tankönyvek megtanulásának általam bemutatott módja a következő lépéseket tartalmazza:

Forrás: penzkezeles.hu


  1. Témára hangolódás, ismerkedés a tankönyvvel
  2. Tervkészítés
  3. Fejezet feldolgozás
    1. Első olvasás
    2. Kérdések, tételmondatok meghatározása
    3. Információ szűrés
    4. Információ feldolgozás
    5. Bevésés
  4. Ismétlés
Kezdjük az elején.

1. Témára hangolódás, ismerkedés a tankönyvvel
Nem felesleges! És ezt nem győzöm eleget hangsúlyozni. Ahogyan az izmainkat is be kell melegíteni, mielőtt lefutjuk a maratont (még akkor is, ha profik vagyunk), ugyan úgy az elménket is fel kell készíteni, mielőtt neki állunk tanulni. Ez hasonló, mint amiről már a beadandónál is írtam. Tehát, lapozgasd a könyvet, olvasd el a tartalomjegyzéket. Miről szól a könyv? Milyen képek vannak benne? Hogyan épül fel?

2. Tervkészítés
Itt most elsősorban az időbeli tervezésre gondolok. Egy tankönyv megtanulása - bármennyire fájó - de időbe telik, add meg magadnak az időt! Azonban ahhoz, hogy ne csússz el, muszáj, hogy tervezz! Tedd fel a kérdés: reálisan hány fejezetet tudok megtanulni egy nap? Ebből már könnyen kiszámítható, hogy nagyjából hány napra van szükséges arra, hogy végezz a tanulással. Szeretném felhívni a figyelmedet, hogy bármennyire szorgalmas hallgató vagy, biztos, hogy nem tudsz minden nap ezzel foglalkozni, pláne vizsgaidőszakban. Tehát számolj ezekkel a napokkal is! Továbbá érdemes egy alkalmat a vizsga előtt arra szánnod, hogy átnézd és átismételd a jegyzeteidet. Ezen a napon új anyagot már ne tanulj.
Javaslom, hogy a terved ne legyen se túl szigorú, se túl laza. Én nem szoktam leírni, de ha szükségét érzed, akkor írd is le, jól mutat felfüggesztve az íróasztal felett! :)

Ekkor kezdődik a fejezetek feldolgozása. Ez szerintem egy jól alkalmazható algoritmus, amit minden egyes fejezet esetében érdemes követni. Elsőre talán lassú lesz, de ne ijedj meg, idővel sokkal gyorsabb és hatékonyabb leszel!

3. Fejezetfeldolgozás

3.1 Első olvasás
Az első olvasás célja az, hogy kapj egy összképet, miről szól ez a fejezet. Milyen témákat és altémákat érint? Ha megy, akkor ez lehet csak gyorsolvasás, átfutás. Itt még nem kell értened az összefüggéseket, sőt, attól se ijedj meg, ha nem érted az anyagot!

3.2 Kérdések, tételmondatok meghatározása
Ez kísérteties hasonlóságot mutat a múltheti bejegyzéssel (na vajon miért?!). Tehát a lényeg, hogy minden fejezet, alfejezet és bekezdés valamilyen tételmondatot bizonyít, vagy kérdésre keresi a választ. Fogalmazd meg ezeket! Milyen kérdésekre kapsz ebben a fejezetben választ? Mit igyekszik bebizonyítani?

3.3 Információk kiszűrése
Ha megvan, hogy mire keresed a választ a fejezetben, akkor eljött az ideje annak, hogy kiszűrd a hasznost a feleslegestől. Ehhez még mindig a legegyszerűbb módszernek a múlthéten ismertettet tartom (javaslom, olvasd el újra!). Tehát ragadj meg egy kiemelőt/filctollat/ceruzát, emelt ki azt, ami ezeket a tételmondatokat bizonyítja, illetve ezekre a kérdésekre adja meg a választ!

3.4 Információ feldolgozás
Ha elválasztottad a hasznos információkat a feleslegestől, akkor következhet ezek feldolgozása. Na ez sokféleképpen történhet. Készíthetsz gondolattérképet róla, de jegyzetelhetsz is. Ami fontos, hogy itt már csak a fontos dolgok szerepeljenek olyan formában, hogy azt Te értsd!

3.5 Bevésés
Ha ezek után még mindig nem tudod az anyagot, akkor érdemes időt szánnod arra, hogy olvasgatod a jegyzeteidet, nézegeted a gondolattérképet. Jegyezd meg, mi hol van, illetve milyen kérdésre milyen válaszokat kaptál a fejezet alapján. 

4. Ismétlés
Minden nap, amikor tanultál, tarts ismétlést. Ilyenkor nézd át a jegyzeteidet, gondolattérképeidet és gondold végig, aznap mit tanultál meg. Nekem segít, ha ilyenkor el is mondom, mintha a vizsgán lennék azzal a könnyítéssel, hogy a jegyzeteimet használom.

Sok sikert!

2011. november 6., vasárnap

Felkészülés a vizsgaidőszakra II. - a kiemelés

Múlt héten indult sorozatunk második bejegyzése is elérkezett. Ebben egy olyan kiemelési technikát mutatok be, amellyel elkerülhetőek az ehhez hasonló helyzetek:
forrás: aztadom.co
Hasonló helyzetbe mindannyian kerültünk már. Egy tankönyvi szöveg, vagy éppen tudományos cikk lényegi elemeinek kiemelése nem is annyira egyszerű feladat, mint amennyire látszik. Gyakran megbombáznak bennünket a információk, és olykor nehéz eldönteni, mi a fontos és mi nem az.

Nézzünk néhány fontos tudnivalót az most megismert technika alkalmazásáról.
1. Mikor használható?
Akkor, amikor tömör, kerek és szerkesztett szöveget kell feldolgoznod, megtanulnod. Tehát tankönyvek, cikkek, egyetemi jegyzetek esetében. Nem ajánlatos alkalmazni prezentációk (ppt, prezi...stb.) és haver által készített kivonatok esetében. :)

2. Miben segít?
A kiemelés alapvetően a megértést és a megjegyzést segítő technika. Tehát ha elemezned kell egy szöveget, akkor ehhez más megoldást (is) választanod kell. De első lépésnek ez is jó!

3: Miben áll a technika lényege?
Nulladik lépésként olvassuk el a szöveget. Nem kell alaposan, inkább fussuk át. A lényeg, hogy kapjunk egy általános képet arról, miről szól és szöveg és milyen részeket találunk benne.
Ezt követően olvassuk el újra, bekezdésenként. Minden bekezdés valamilyen tételmondatot igyekszik bebizonyítani, vagy valamilyen kérdésre keresi a választ. Nézzünk egy példát. Mi lehet a tételmondata az alábbi szövegrészletnek?
"Bellini a nápolyi iskola szerzői közül kivételes dallaminveciójával tűnik ki. Első, még a kísérletezés korszakába tartozó operája után a vígopera egyáltalán nem érdekelte. A mondanivaló kifejezése érdekében kortársainál sokkal szorosabban összefogja dalműveinek egyes számait. Műveiben az ária is sokkal kifinomultabb, érzelmesebb lett. Kora operakomponistái közül Glinkára, Verdire és Wagnerre volt a legnagyobb hatással."
A legkézenfekvőbb a bekezdés első mondata: Bellini a nápolyi iskola szerzői közül kivételes dallaminvenciójával tűnik ki." A bekezdés többi része ezt az állítást igyekszik alátámasztani. 
Tehát első lépésben határozzuk meg a szöveg tételmondatát, majd emeljük ki valamilyen színnel, például pirossal vagy rózsaszínnel. Előfordulhat, hogy a tételmondat (vagy kérdés), nem szerepel a szövegben. Ekkor nekünk kell megfogalmazni.

Második lépésben, egy másik színnel (például sárgával), kiemeljük azokat a részeket, amelyek a bekezdés tételmondatát igyekeznek alátámasztani, és csak azokat! Minden más információ a bekezdésben mellékes. A példánknál maradva:
"Bellini a nápolyi iskola szerzői közül kivételes dallaminveciójával tűnik ki. Első, még a kísérletezés korszakába tartozó operája után a vígopera egyáltalán nem érdekelte. A mondanivaló kifejezése érdekében kortársainál sokkal szorosabban összefogja dalműveinek egyes számait. Műveiben az ária is sokkal kifinomultabb, érzelmesebb lett. Kora operakomponistái közül Glinkára, Verdire és Wagnerre volt a legnagyobb hatással."
Forrás: Wikipédia

Nézzünk még egy példát. A következő szöveg az idő szerepét taglalja Shakespeare Rómeó és Júliájában.

"Az idő fontos szerepet játszik a darab szövegében és történetében egyaránt. Mind Rómeó, mind Júlia megpróbálja kirekeszteni az időt, és egy időtlen álomvilágot létrehozni, hogy ne kelljen szembenézniük a kegyetlen valósággal. Júlia például ezt válaszolja a holdra esküdni kívánó Rómeónak: „Ne arra esküdj, a hold változékony, / Havonta másul az körös futásán, / Attól szerelmed éppoly ingatag lesz.” (II. felv, 2.)  A mű elején a szerelmeseket rossz csillagzat alatt születettnek nevezi Shakespeare, mely a kor egyik hiedelmével áll összefüggésben. Úgy vélték, a csillagok irányítják a halandók életét, és az idő múlásával a csillagok helyzete is változik, ezáltal folyamatosan más befolyást gyakorolnak az emberek életére. Rómeót a darab elején balsejtelmek gyötrik a csillagok változásával kapcsolatban, mikor pedig megkapja Júlia halálának hírét, kijelenti, hogy „harcol az égbolttal”.
Központi téma a műben a sietség, a történet mindössze négy-hat napot ölel át, míg Brooke versének története kilenc hónapot. Néhány irodalmár, mint például G. Thomas Tanselle, úgy gondolják, az idő különösen fontos volt Shakespeare számára, aki többször utal a „rövid időre” a szerelmesekkel kapcsolatban, szemben az idősebb generációra használt „hosszú idő”-utalásokkal, mellyel a végzet felé történő száguldást hangsúlyozta. Rómeó és Júlia az idővel harcol, hogy szerelmük örökké tarthasson. Végül az egyetlen mód, mellyel szerelmüket halhatatlanná tehetik, a halál.
A Rómeó és Júliában az idő szervesen összefonódik a fénnyel. Shakespeare idejében a színdarabokat fényes nappal adták elő, így a szerzőnek szavakkal kellett érzékeltetnie az idő múlását, a nappal és éjszaka váltakozását. Az illúzió fenntartása érdekében Shakespeare többször utal az éjszakára, a nappalra, a csillagokra, a holdra és a napra. A szereplők is gyakran utalnak a hét napjaira, vagy az órára, ennek segítségével a közönség érzékelni tudja az idő múlását. A műben összesen 103 utalás található az időre, hangsúlyozva ezzel annak gyors múlását."
Forrás: Wikipédia

Látható tehát, hogy minden egyes bekezdés esetén meghatározható az a tételmondat, amit a bekezdés többi része igyekszik bebizonyítani.
Szeretném hangsúlyozni azt, hogy mit tekintünk bizonyítéknak a tételmondat mellett, egészen egyéni is lehet. Tehát ha nem tartjátok jónak az én kiemelésem, akkor az azért van, mert Ti másképp emelnétek ki, ami rendben is van!
A technika kiegészíthető ún. margójegyzetekkel is. A margójegyzetek lényege, hogy a szöveg margójára néhány fontos információt felírsz, ami segíthet a további tájékozódásban. Pl.: egy kérdőjellel jelezni azt, ha a szöveg kérdést tesz fel, "V" betűvel ott, ahol válaszol is rá. Vagy jelezni az ok-okozati viszonyokat, de egy "Def." rövidítés jelentheti a definíciót is.
Ezeket a margójegyzeteket szintén érdemes egyénileg kitapasztalni. Ami fontos, ne nagyon használd más jegyzetét, mert a jegyzetelés és kiemelés logikája más lehet, mint a tied!

Az ezzel a technikával kiemelt szöveg már könnyedén feldolgozható egy gondolattérkép formájában. A tételmondatokat könnyebben tanulok meg, a megtanult tételmondatok alá pedig könnyebb megjegyezni az egyes bizonyító tényeket.

Sok sikert és jó jegyzetelést kívánok!

2011. október 31., hétfő

Felkészülés a vizsgaidőszakra I. - A beadandó

Forrás: http://www.szaktudas.com/pix/szolg.png
Lassan közelebb kerül a vizsgaidőszak, mint az év eleje, ez nem jelent más, mint ideje nekiállni a kurzusok teljesítéséhez szükséges teendőknek. Arra gondoltam, hogy egy sorozatba kezdek, és néhány jó tanáccsal és tanulási technikával látom el a tanuló ifjúságot a vizsgaidőszakig. A mai bejegyzést a beadandó dolgozatnak szánom.
Ne gondold azt, hogy egy szöveg megalkotása kizárólag a tanulási zavarokkal küzdő hallgatók számára jelent komoly kihívást. Tapasztalataim szerint - bár én olyan sok beadandót nem olvasok, mint egy tanár - általában ritka a jól szerkesztett, tartalmas és lényegre törő dolgozat. Ebben komoly segítségedre tudnak lenni aaaa..... (na mégis, mik?), persze, az online gondolatszerkesztő honlapok! (Egyszer írni fogok egy könyvet, ami csak ezek pedagógiai relevanciájáról szól.)

Arról már értekeztem egyszer, hogy a gondolattérképek megkönnyítik egy, vagy akár több szöveg feldolgozását és megértését. Ekkor tettem arra is bátortalan utalást, hogy mindez fordítva is működik, magyarán  a gondolattérképek alkalmasak arra, hogy szöveget hozzunk létre a segítségükkel, ám ennek is megvannak a trükkjei.

Amit most bemutatok, az egy módja mindennek, nem tekinthető szentírásnak. Mégis szerintem jól használható még ha elsőre kicsit körülményesnek is tűnik.

1. lépés: Témára hangolódás
Amikor beadandó dolgozatot kell írnod, szinte kivétel nélkül adott valamilyen szűkebb-tágabb téma, amelyről a dolgozatnak szólnia kell. Első lépésként hangolódj rá erre a témára. Ennek számtalan módja lehetséges, a teljesség igénye nélkül:
- nézd végig az erről szóló órai diákat (ne tanuld meg őket, hanem inkább nézegesd),
- szörfölj a neten, nézd meg, mit dob ki a google, milyen honlapokat találsz a témában,
- keress újságcikkekre, képekre,
- ha lehetőséged van, keress a témához kapcsolódó youtube videókat, filmeket,
- lapozgass a témról szóló könyveket, nézz meg a benne található képeket, grafikonokat.
Első olvasatra talán feleslegesnek tűnik. De erre had említsek egy példát: mindannyian kerülünk már olyan helyzetbe, hogy akkor kellett valamivel foglalkozunk, amikor a fejünk valahol máshol járt. Klasszikus példa a szerelmes, aki folyton szerelmére gondol, éppen ezért fogalma sincs, miről szól az előadás, amin éppen ül. Amikor sportolunk, akkor is bemelegítünk, mert fel kell készíteni a szervezetünket a mozgásra és az igénybevételre. Éppen ez a helyzet az elménkkel is!
A ráhangolódás során összegyűjtött videókat, honlapokat, online cikkeket érdemes összegyűjteni (hogy mivel, arról még egy későbbi bejegyzésben lesz szó). Egyrészt jól jöhetnek a gondolattérképbe is, másrészt akár a dolgozatban is lehivatkozhatóak!

2. lépés: Saját tudás aktivizálása
Érdemes időt szentelned arra is, hogy aktivizáld a már meglévő ismereteidet. Ennek lehet eszköze a gondolattérkép. Regisztrálj valamelyik honlapon (a honlapok gyűjteménye itt található), én a mind42.com-ot használom, és nyiss meg egy új térképet.
A középre beírt téma (egyben a dolgozat témája is) kerül középre, és kezdj el ötletelni: mi jut róla eszedbe? Mi az, amit már tudsz erről a témáról?
Nem probléma, ha mindez zavaros és nem különösebben strukturált. Ebben a lépésben a slendriánság és lazaság még megengedhető! :)

3. lépés: Az alapok
Ez a lépés a dolgozati témát csak általánosságban dolgozza fel. Célja, hogy egy összképet, rálátást kapj. A dolgozatod csak akkor lesz sikeres, ha képes vagy a választott témát a globálisabb összefüggések rendszerébe is elhelyezni, tehát a lépés (szerintem) nem elhanyagolható.
Jól használhatóak az oktatók által megadott könyvek, cikkek, monográfiák, diák...stb. Az ezekből gyűjtött információkat vidd fel a gondolattérképedbe. Akkor dolgoztál igazán jól, ha azt tapasztalod, hogy a már meglévőt át kell alakítanod.
A feldolgozás több módon is elképzelhető. Megfoghatod tematikusan. Ekkor érdemes az adott téma főbb altémáit, kérdéseit, problémáit meghatározni, és ezekhez rendelni a különféle szakirodalmi jegyzeteket. A másik módszer, ha az információkat szakirodalmonként viszed fel a térképedre. Az elsőt akkor érdemes alkalmaznod, ha egy témát szeretnél átlátni és megérteni, a másodikat, ha szakirodalmi feldolgozást kérnek tőled (ki, mikor és mit írt már erről).
Ha ügyesen dolgoztál, akkor ennek a lépésnek a végére lesz egy térképed, ami a legfontosabb tudnivalókat tartalmazza rendszerezve.

4. lépés Témakijelölés
Mindezek után következhet magának a dolgozat pontos témájának a kijelölése. Ahhoz, hogy jó és releváns témát/kérdést/konfliktust válassz, elengedhetetlenül szükségesek a jó alapok. E nélkül olyan, mintha sötét boltban próbálnál vásárolni.
A témakijelölés kényes és kreatív pillanat. Sajnos nincsenek univerzális szabályok, inkább csak tippeket tudok adni. A téma kiválasztása egyébként is több tényezőtől függ:
(a) Mi a célod a dolgozattal? Megúszni vagy megírni akarod?
A dolog egyáltalán nem mellékes. Ha csak éppen megúszni akarod, akkor érdemes olyan témát választanod, ami nem követel meg tőled sok utána olvasást, kreatív probléma felvetést...stb.
(b) Mi az, ami érdekel?
Sokszor kell úgy beadandót írnod, hogy a téma "hidegen hagy". Még ezekben az esetekben is találhatsz olyan témát, ami legalább egy kicsit is megmozgatja a fantáziádat.
(c) Mi az, amiről a legtöbbet tudod már most?
Ha sürget az idő (és kit nem, ha vizsgaidőszak van), akkor érdemes azt a témát választanod, amiről már most a legtöbbet tudod, feltehetően annak kell majd a legkevesebbet utána olvasnod.
A témakijelölés kreatív feladat, ami azzal a kellemetlen tényezővel jár együtt, hogy olykor "nem jön az ihlet"! Mint azt tudjuk, a múzsákat nem lehet sürgetni, ezért néhány tipp, ha nem találod a témát:
- tarts szünetet,
- beszéld meg mással, olykor nagyon inspirálóak mások gondolatai,
- kezd el újra nézegetni azt, amid jelenleg van,
- olvass még a témában, nem tudhatod, a tankönyv melyik fél sora ihlet meg,
Még egy dolog: ha nagyon utálod a témát, akkor muszáj valahogy motiválni saját magadat. Erre szerintem egy jó módszer, ha végiggondolod, hogyan lehetne a témát összekötni olyasvalamivel, ami érdekel. Pl.: beadandó dolgozat témája: A tanulás kognitív pszichológiai jellemzői, hobbi: főzés. A kapcsolat: a főzés példáján keresztül bemutatni a különféle kognitív tanulási modelleket. Lehet hogy erőltetett, de még mindig jobb és élvezhetőbb lehet így egy-egy téma.

5. Kutatás
Bármennyire is sok minden van már a tarsolyodban (akarom mondani a térképedben), azért még messze vagy attól, hogy elkezd megírni a dolgozatod. Ehhez el kell merülnöd a témában, amit kiválasztottál.
A kutatást is többféleképpen végezheted. Amit a legkevésbé ajánlok a "durrbele" módszer: leülni a könyvek fölé, cél és terv nélkül olvasni. (Ettől függetlenül persze még lehet sikeres módszer!)
Egyszerű trükk a 3T (nem 3D, hanem 3T, nem gépeltem el) táblázat alkotása papíron, haladóknak Excelben. A táblázatnak három oszlopa van: Tudom, Tudni szeretném, megTudtam (ettől 3T). Kicsit didaktikusnak tűnhet, de működik!
A megfelelő oszlop, megfelelő sorába illesztheted azt, amid van, illetve feltüntetheted azokat a kérdéseket, amikre választ szeretnél kapni. Ha megtaláltad, akkor az is bekerülhet a táblázatba (vagy közvetlenül a gondolattérképbe). Lehetséges, hogy nem kapsz minden kérdésedre választ (ilyen előfordul), akkor az nyugodtan írdd bele a dolgozatodba is (pl.: "A dolgozat megírásakor arra a kérdésre is kerestem a választ, vajon a tanulási technikák alkalmazása hogyan függ össze a tehetséggel, de sajnos erre vonatkozó szakirodalmat nem találtam). Az oktatók (már amelyik) szeretik az ilyesmit! :)
Gyakran az is előfordul, hogy a válaszok újabb kérdéseket vetnek fel benned, ezeket nyugodtan vezesd fel a 3T táblázatodba és keresd meg rájuk a választ! Amit közben sose felejts el, jegyzetelni a forrásaidat (akár közvetlenül a táblázatba, mondjuk egy negyedik oszlopba), mert kellemetlen, ha a dolgozat írásakor azzal kell töltened az idődet, hogy állandóan visszakeresgéled az idézeteket.
Végül egészítsd ki a gondolattérképedet az új információkkal. Ha jól dolgoztál, akkor azt kell tapasztalnod, hogy a térkép asszimetrikus. Ez érthető, mivel a témának csak egy kisebb szegmensét dolgoztad fel!

6. Dekódolás avagy szövegelés
Ha úgy érzed, hogy az összegyűjtött anyag megfelel a követelményeknek (maximalistáknak: ha úgy érzed, a téma már nem vet fel benned további releváns kérdést), akkor elérkezett az idő a szöveg megírására. A gondolattérkép ilyetén való dekódolása egyszerű, csak le kell olvasnod és mondatba kell foglalnod mindazt, amit összegyűjtöttél. Érdemes előtte meghatározni, miről mi után szeretnél írni, ha kell, számozd is be a térképen.
Ha megvannak a fejezetek a fejedben, akkor kezd el szépen egyesével kidolgozni őket. A tanácsom, hogy a bevezetőt és az összefoglalót hagyd a végére, és egyelőre koncentrálj a főrészre!
Fontos, hogy közben ne felejtsd el a hivatkozásokat sem, e nélkül könnyen plágium gyanújába keveredhetsz, ami senkinek sem jó.
Ha végeztél vele, akkor írd meg a bevezetőt és összefoglalót, majd adj neki címet, majd olvasd át alaposan. Az átolvasásnak a következőek a szempontjai:
- mennyire érthető és világos a szöveg,
- mennyire logikus a tartalma, sikerült-e bizonyítanod, amit szerettél volna, válaszolsz-e a feltett kérdésekre,
- nyelvileg és szerkezetileg koherens-e a szöveg,
- pontosak-e a hivatkozások,
- gépelési és helyesírási hibák.
Tapasztalataim szerint háromszor érdemes maximum elolvasni, a megmaradt hibákat kis eséllyel veszed észre a negyedik olvasatra.

7. Dekoráció
A külalak nagyon fontos, nem viccelek, egyes tanároknál akár fél osztályzatot is számít, hogyan néz ki a dolgozat. Általános szabályok:
- Times New vagy Calibri betűtípus (tehát nem Comic Sans és barátai),
- 12-es betűméret,
- 1,5 sortáv,
- és sorkizárt!! Ezt nálunk sokan elfelejtik, holott rémesek az girbe-gurba végű dolgozatok.
Néhány dolog, amivel színesebbé lehet tenni:
(a) Idézet az elejére.
Itt gyakorlatilag bármi elképzelhető, bárhonnan, ami csak egy kicsit is témához kapcsolható. Általában nem szakirodalomból szokás őket venni, én leginkább szépirodalomból merítek, de olykor szóba jönnek a filmek, viccek is. Ezeket mindig jobbra szedem, és dőlten írom. Túlzásba természetesen ne vigyük!
(b) Grafikon, táblázat
Csak ha releváns és ha többlet információt ad (bár tagadhatatlanul praktikus helykitöltő). Ha kinyomtatva kell beadnod, csak akkor használj színeset, ha meg tudod oldani a színes nyomtatást.
(c) Képek
Ugyan az vonatkozik rá, mint a grafikonra.
(d) Előlap
Mondhatni kötelező elem. Tartalma: dolgozat címe, írója (azonosítója), alul, jobbra kurzus, oktató, dátum (van aki ide írja az írót is).

Sok sikert kívánok a beadandókhoz. Jut is eszembe, nekem meg kell írnom egyet! :)






2011. október 16., vasárnap

Kétszer kettő néha öt!?

Pénteken részt vettem egy középiskolában a DIA (www.i-dia.org) Szólj be(le)! programján, amelynek célja, hogy fiataloknak lehetőséget biztosítson bizonyos kérdésekben a véleményük kifejtésére, sőt, azt el is juttatják egy tanulmány formájában az Európai Bizottsághoz is. A programon az egyik részvevő a következő mondatot fogalmazta meg:
"Ha tudom, hogy azt várja el tőlem a tanár, hogy ezt és ezt visszamondjam, akkor minek gondolkozzak rajta?"
A mondat elgondolkoztatott. Vajon meg lehet tanítani a diákokat nem gondolkozni egy problémáról és ha igen, akkor hogyan tesszük ezt?
Laupa és Becker* pszichológusok is éppen hasonló kérdést tettek fel, amikor harmadikos és ötödikes tanulókat vizsgáltak. A vizsgálatban három jegyű számokkal kellett a diákoknak számolniuk. Csak olyan tanulók kerülhettek be a kutatásba, akik jó szinten voltak képesek a műveletek elvégzésére (tehát jó matekosok.)








A felmérést követően új számolási technikát tanítottak a résztvevő gyerekeknek, egyik felüknek helyeset, másikuknak helytelent. A helyes és helytelen csoporton belül is két külön csoportot alkottak: egyik csoportnak tekintélyelvű módon vezették be az új számolási technikát, a másiknak nem.

Forrás: ujkep.net

Az eredmények megdöbbentően összecsengenek a fent idézet tanuló gondolatával. Azon tanulók, akik helytelen technikát kaptak, ráadás mindezt tekintélyelvű módon, azoknak a kétharmada fogadta el a helytelen végeredményt (ezáltal a számolási technikát) helyesnek, még akkor is, amikor megmutatták neki a korábban helyesen kiszámolt eredményt. Ezzel szemben annak a csoportnak a tagjai, amelyek nem tekintélyelvű oktatásban részesültek, szinte elenyésző számban tekintették az új számolási technikát helyesnek.

Mi következik tehát mindebből? Az, hogy a mostanában olyan nagyon hiányolt tanári tekintély az egyik akadályozója a problémákról való gondolkodásnak. A diákok - különösen ép intellektus mellett - könnyen megtanulják, megszokják, hogy létezik egy "valós világ" és egy "iskolai világ", a kettő pedig sokszor nincs összhangban egymással. A tanári tekintély mellett már az sem zavaró, hogy ami eddig helyes volt, az helytelenné válik pusztán azért, mert valaki azt mondta.

Forrás: godollo.olx.hu

Ez különösen nagy veszteséget okoz a tanulási zavarokkal küzdő tanulók számára. Nekik ugyanis gyakran egyedi, eltérő megoldási technikák, tanulási stratégiák, problémamegoldási kísérletek azok, amelyek meghozzák a sikert. Sőt, a kifejezetten egyedi sajátosságokat mutató képességstruktúrájuknak köszönhetően, kifejezetten szükségesek az egyedi és sajátos megoldások, gondolkodást segítő technikák és eszközök. Az "egyetlen helyes és üdvözítő út" pedagógiája azonban megfosztja őket (és mindenki mást) a kritikus gondolkodás képességétől. Ennek következményeként elvesztik azt a képességüket, hogy a matematikai vagy éppen olvasási problémák megoldásában a valós életben szerzett tapasztalataikat felhasználják. Így már érthető, hogy bár a valós életben 2*2 mindig 4, de a matekórán nem!

* Idézi: Csíkos Cs.: Metakogníció (2007)

2011. október 9., vasárnap

Gondolattérkép készítő programok gyűjteménye

Sokat gondolkoztam azon, ezen a héten mivel lepjem meg a kedves blogkövetőket. Valamiért (na, vajon miért?!) az utóbbi időben sokat dolgozom gondolattérképekkel. A blogban is szerepelt már egy. Aztán egy iskolai feladat kapcsán összegyűjtöttem egy párat a jogtheweb.com segítségével.
Gondoltam, ha már egy csokorba kötöttem őket, akkor közkincsé teszem!

Jó szórakozást és felfedezést! Használjátok egészséggel!

2011. október 2., vasárnap

A nyuszika elmegy a boltba. De miért is?!

A kép a kerpoof.com alkalmazásával készült
A nyuszika elmegy a boltba. Máskor is vásárolt már ott. Volt olyan alkalom, amikor nagy bevásárlást csinált, vitt is magával hátizsákot, hogy mindent haza tudjon vinni. Most csak éppen leszaladt egy kis paprikáért, mert lecsót főz és kiderült, elfogyott. Attól függően, hogy a nyuszika miért és mi célból megy a boltba, dönti el, mennyi pénzt visz, szatyrot vagy táskát vesz-e a kezébe, esetleg mennyi ideje van a vásárlásra. Ha mindezzel nem volna tisztában, könnyen lehet, hogy a pár szem paprikáért nagy táskával indulna és órákig nézelődne, miközben sietnie kellene haza, ellenben a nagy bevásárlásra csak egy kis szatyorral érkezne. Eléggé nehéz dolga volna szegény nyuszikának, nem?
Épp ez a helyzet az olvasással is. Magyarán: mielőtt nekiállunk elolvasni egy szöveget, általában érdemes tisztázni magunkban, hogy mi a célunk az olvasással. Szórakozunk? Tanulunk? Valami fontos információt keresünk vagy éppen valamilyen összefüggést szeretnénk megérteni? Ugyanis annak függvényében, hogy mi a szándékunk (akárcsak nyuszikának) és mik a körülményeink, nagyon eltérő olvasási technikákat, stratégiákat szükséges, érdemes alkalmaznunk.
Forrás: Eger OXL
Nézzünk egy egyszerű példát. Keresztrejtvény fejtés közben gondot okoz az egyik szó megértése, ezért lekapjuk a polcról a Révay Lexikont és kikeressük benne. Hogyan olvasunk? Gyorsan, felületesen. Nem olvassuk végig az összes szócikket, hanem figyelmünket az egyetlen keresett szóra összpontosítjuk. Mi a helyzet akkor, ha az éppen megvásárolt házimozi rendszerünket akarjuk összeszerelni és elolvassuk az útmutatót? Mindent alaposan elolvasunk, akár többször is. Igyekszünk figyelmünkkel minden fontos részletet megragadni, megérteni.
De milyen célunk lehet egy szöveggel? Sokféle módon csoportosíthatjuk az olvasás céljait, én leginkább Bloom taxonómiája szerint szeretem csoportosítani. Bloom a szerint különböztette meg a tanulás különféle céljait, hogy az milyen szintű kognitív (mentális) feldolgozást igényel, tehát a legalsó szint a legkevesebbet, a legfelsőbb szint a legtöbbet. Azt is megállapítja, hogy ezek a szintek egymásra épülnek, tehát nem lehet teljesíteni egy magasabb szintet úgy, hogy egy alsóbbat kihagyunk. 
Milyen szinteket különböztet meg Bloom?
1. szint: a megjegyzés szintje. Ezen a feldolgozási szinten a tények, ismeretek és információk megjegyzése történik. Ilyen az, amikor megtanuljuk, hogy 1526-ban volt a mohácsi csata vagy megjegyzünk egy viccet.
2. szint: a megértés szintje. Ezen a szinten már nem csak megjegyezzük azt, ami a szövegben szerepel, hanem meg is értjük. Nagyjából ennek felel meg, amikor elolvasunk egy cikket az újságban és értjük miről szól, vagy ide sorolnám a regények olvasását is.
3. szint: az alkalmazás szintje. Ez a szerelési útmutatók szintje, tehát már nem csak értem, amit olvasok, hanem az olvasottakat képes vagyok alkalmazni is adott helyzetben.
4. szint: az analízis (elemzés) szintje. Ezen a szinten már egy szöveg logikai elemeit is feltérképezzük, meghatározzuk a benne foglaltak ok-okozati kapcsolatait. Ilyen feldolgozási szintet követel meg a magyar érettségi verselemzése is, vagy mondhatnám a klasszikus mondatelemzést is az általános iskolából (tudják, a "Mi állítok?" "Piros." "Mi piros?" "A labda"...stb.)
5. szint: szintézis (alkotás) szintje. Itt már nem pusztán elemzek, hanem az elemzés következtében valami újat is hozok létre. Általában ezen a szinten mozog egy szakdolgozat elkészítése, ahol a sok-sok szakirodalom elolvasását követően elemezzük azokat, majd - optimális esetben - valami újat hozunk belőlük létre.
6. szint: az értékelés szintje. Ilyen szintű feldolgozás, amikor két pizzéria étlapja alapján igyekszünk meghatározni, honnan is érdemes rendelni. Elemzünk (analízis), meghatározzuk a "megéri" szempontjait (szintézis), majd eldöntjük, honnan rendeljünk.
Forrás: retechtraining.worldpress.com (alulról felfelé haladva: megjegyzés, megértés, alkalmazás, analízis, szintézis, értékelés)
Azért szeretem ezt a felosztást, mert jól megmutatja, hogy annak függvényében, hogy egy feladathelyzet tőlem megértési vagy éppen alkalmazási szintet követel meg, egészen másképp kell és érdemes olvasni (mint a szócikk és a útmutató esetében.)
És ennek mi a jelentősége? Az, hogy akinek olvasási gondjai vannak, azoknak az eredményes és sikeres olvasásért szükséges, hogy tudatosan tervezzék olvasási, tanulási folyamataikat. Például egy diszlexiásnak érdemes minden egyes olvasási szituáció előtt végiggondolni, hogy milyen szinten kell teljesítenie (megértés? analízis?) és ennek megfelelően kell olvasási stratégiát választania.
Bloom taxonómiája ráadás még egy fontos dologra rávilágít: a megértés fontosságára. Egy átlag iskolai szövegértési feladatlap általában az alkalmazás és az értékelés szintjén mozog, tehát addig, amíg nem értjük meg a szöveget, esélytelen, hogy valaki alkalmazza vagy értékelje az onnan szerzett tudását, hiszen a különféle szintek szigorúan egymásra épülnek. Sok diszlexiás ott csúszik el, hogy nem rendelkeznek megfelelő technikákkal, olvasási stratégiával ahhoz, hogy megértsék a szöveget. Így már érthető, miért olyan fontos, hogy olvasási stratégiákat oktassunk a fiataloknak, gyerekeknek, mert a nyuszika is csak úgy tud okosan, eredményesen és hatékonyan vásárolni, ha tudja, miért megy a boltba!

2011. szeptember 27., kedd

De honnan?

Megint megkéstem a bejegyzéssel, ennek oka, hogy sokáig nem ért el az ihlet. Tegnap aztán egy ismerősömmel beszélgettem, aki nekem szegezte a kérdést: miből építkezik a metakogníció? Honnan és hogyan szerzünk ismeretet önmagunkról?
A kérdés elgondolkoztatott, nem tudtam neki rögtön válaszolni. Nem sokat lehet erről olvasni, őszintén szólva én sem találtam erre vonatkozó irodalmat (de keresem). Mégis azonban a metakogníció néhány vonásából következtetni lehet arra, milyen elemekből és hogyan építkezik. (Aki esetleg nem olvasta, az itt tudja elérni a metakognícióról szóló korábbi bejegyzést.)
Mint akkor is írtam, alapvetően két nagy részét különítjük el a metakogníciónak: a metakognitív ismereteket és a metakognitív stratégiákat. A metaismereteink is tovább bonthatóak személyekre, feladatokra és stratégiákra vonatkozóakra, azon belül is lehet "tudni mit?", "tudni hogyan?" és "tudni mikor és miért?".
A korábbi bejegyzés hasonlatánál maradva tegyük fel tehát a kérdést: honnan tudja a mi séfünk, hogy ő bizony egy jó szakács?

1. A séf tudja, hogy mit tanult meg. Emlékszik arra, hogy az iskolapadban, a gyakorlati helyen milyen recepteket tanult meg, milyen ételek elkészítését sajátította el. Épp így, elménk (ha úgy tetszik kogníciónk) is képes ismereteket szerezni önmagáról. Megjegyzi, hogy mit tanult meg és mit nem. Ezt akkor lehet könnyen tetten érni, amikor hiba csúszik a rendszerbe és mondjuk valamiért a megtanult anyagot nem tudjuk felidézni (pl.: vizsgahelyzetben), de "tudjuk, hogy tudjuk", vagy éppen amikor keresünk egy szót és azt érezzük, "ott van a nyelvem hegyén." Az ilyen esetekben nem beszélhetünk valódi tudásról (hiszen akkor el tudnánk mondani vagy éppen megtalálnánk a keresett szót), pusztán a tudás emlékével rendelkezünk. Tehát a metakognitív szinten ott van a tudás (az, hogy mi tudjuk), de valamiért (stressz, fáradtság, figyelemzavar...stb.) nem tudjuk előhívni. Ez a jelenség jól bizonyítja azt, hogy amikor valamit megtanulunk, akkor az nem pusztán bekerül a kogníciónkba (elménkbe), hanem megjelenik a metakognícióban is.

2. Aztán a séf nemcsak tudja, hogy mit tanult meg, hanem a környezete vissza is jelzett arról, mit csinált helyes és mit nem. A vendégek, az oktatók dicsérő szava megerősíti a meggyőződést: tudom! Tehát a metakogníció a környezet visszajelzéseiből is építkezik. Nem kizárólagosan a pozitívakból, hanem a negatív visszajelzések is metaismeretek kialakulását eredményezik, éppen csak ellentétesen: tudom, hogy nem tudom!

3. Persze hiába tanul sokat a mi séfünk, hiába dicsérik a vendégek a főztjét, ha alacsony az önértékelése, akkor a kishitűsége könnyen torzíthatja a valóságot önmaga számára, és sokkal rosszabb képet alkot saját teljesítményéről, mint amilyen az valójában. Tehát a metakogníciót könnyen befolyásolják érzelmi tényezők is! Ez kifejezetten hangsúlyos tanulási zavarokkal küzdő gyerekek, fiatalok esetében, hiszen a sok kudarc, a negatív beállítódás a tanulással (olvasással, számolással) szemben oda vezet, hogy nem képes reális képet alkotni saját tudásáról.

Ha egy képletbe akarnám tömöríteni, akkor valami ilyesmi kapnék:
(saját metatudás + környezet visszajelzései) * érzelmek, beállítódás /attitűdök/

Azért is beszédes ez a képlet, mert jól prezentálja: a metakogníció fejlesztéséhez, fejlődéséhez, a saját tudásról alkotott reális tudás kialakulásához szükség van az önkontrollra, a környezet visszajelzéseire és pozitív érzelmi állapotra. Az is jól látható, hogy bármennyi és bármilyen ingerek érnek minket akár saját magunktól, akár a környezetünktől, azokat befolyásolják az érzelmi tényezők, tehát nem elég pozitívan megerősíteni, ahhoz, hogy abból reális metatudás legyen, megfelelő légkör is szükséges.

Amit még ez bennem felvet, azon iskolai gyakorlat e szempont szerinti felülvizsgálata, hogy szinte kizárólag a pedagógusok értékelnek, és alig marad terep az önértékelésre. Ennek eredményeképpen könnyen kialakulhat egy környezetfüggőség: ahhoz, hogy tudjam, mit tudok, szükségem van valakire, aki ezt megmondja. Felvetődik a kérdés, vajon ilyen munkavállalókat, munkaadókat, állampolgárokat akarunk nevelni?